Már több évtizede kutatott, a modern társadalom mintegy 10%-át érintő betegség a munkafüggőség, vagy munkamánia. Hajlamosak vagyunk könnyelműen használni ezeket a kifejezéseket, amik valójában komoly függőséget takarnak, mely az érintett személy mentális és fizikai egészségét is roncsolja. Angol elnevezése a work + alcoholic kifejezések összetételéből származik, kifejezve ezzel, hogy a munkamánia sokban hasonlít a sajnos széles körben ismert alkoholbetegségre. A munkamániában szenvedő ember számára a munka egyfajta drogként funkcionál, kényszeresen dolgozik, munkája fokozatosan az élet egyetlen értelmévé válik. A család, a társas kapcsolatok, és az egyéb tevékenységek mind háttérbe szorulnak. Az illető feszült, bűntudatot érez, amikor éppen nem dolgozik, és nem törődik vele, ha az egészsége is rámegy feszített tempójú életmódjára. Jellemző a munkamániásra, hogy nem képes delegálni a feladatokat, nem jó csapatjátékos. A munkájától függő ember nem feltétlenül szereti a foglalkozását, sőt sokkal inkább kényszeres, feszült lelkülettel végzi azt. Fontos kiemelni, hogy a gyakori túlórázás, vagy az odaadó, rajongó munkavégzés nem tudható be automatikusan függőségnek.
Legtöbbünk elektronikai eszköztára lehetővé teszi, hogy állandóan elérhetőek legyünk. Reggel, este, otthon, vagy házon kívül, mobilon, gépen, tableten, de akár az óránkon keresztül is megkapjuk a nekünk szánt üzeneteket, ami egy részről szuper hasznos, más részről viszont -ahogy erről korábban is írtunk- a folyamatos online készenlét rengeteg feszültséggel, és stresszel is jár. Nehéz a munka és a magánélet egyensúlyát megtalálni, amit home office ideje alatt még nehezebb lehet megtartani. A mérleg munka irányába történő billenése általában olyan munkakörökben jellemző, ahol nagy nyomás alatt dolgoznak a munkavállalók, gyakoriak a szűkös határidők, nem ritkák az 50+ órás munkahetek.
Az odaadó és kitartó munkavégzés egészséges határait átlépve, folyamatosan negatív, feszült, kényszeres hangulat jellemzi a mindennapokat egy munkájától függő ember számára. A betegség fizikai tünetekben is megmutatkozik:
-fejfájás
-alvászavar, fáradtság
-allergia
– mellkasi fájdalom
– idegrángás (tic)
– gyomorfájás, emésztési problémák
De mentális jelek is utalnak rá:
-indulatosság
-nyugtalanság
-feledékenység
-dekoncentráltság
-hiperaktivitás
A munkamánia könnyebb felismeréséért norvég kutatók létrehoztak egy munkafüggőségi skálát, amely a következő hét kritérium alapján értékeli annak valószínűségét, hogy adott egyén függőségben szenved-e (Forbes; 2014):
- Azon gondolkodik, hogy tudna még több szabadidőt szakítani a munkára?
- Általában sokkal több időt tölt munkával, mint eredetileg tervezte?
- Azért dolgozik, hogy a bűntudatot, a szorongást, tehetetlenséget/depresszió érzését csökkentse?
- Már mások is mondták, hogy dolgozzon kevesebbet, de nem törődik ezzel?
- Stresszessé válik, ha ellehetetlenítik a munkavégzéstől?
- Háttérbe szorítja a szabadidős tevékenységeket, hobbikat, spotolást, társas kapcsolatokat…?
- A munkavégzés az egészsége rovására megy?
Ha a fenti kérdésekre többségben „gyakran”, vagy „mindig” a válasz, akkor lehetséges, hogy a válaszadó munkamániás.
Következmények:
A függőségben szenvedő ember sokszor tagadja problémáját, ha nem kap időben segítséget, komoly következményekkel kell számolnia.
Szélsőséges esetben mentális összeomlás, gyomorfekély, állandó stressz, szív- és érrendszeri megbetegedések alakulhatnak ki nála. A kezdetben elért teljesítménynövekedést idővel dekoncentráció, gyors hanyatlás és gyakori hibák váltják fel, mely tovább növeli a frusztrációt.
Munkáltatói szemszögből egy munkamániás alkalmazott először talán jó választásnak tűnhet, hiszen a hétvégét és minden egyéb szabadidejét is munkával tölti. Hosszú távon azonban a hatékonyság csökkenésével és a fokozatosan jelentkező egészségügyi problémákkal nagyobb kiesést generálhat, mintha végig kiegyensúlyozottan, normális keretek között dolgozott volna. Egy felelős munkaadó igyekszik ezt megelőzni, figyel alkalmazottaira.
Mit tehetünk?
Ha észleljük a jeleket, vagy a környezetünk felhívja rá a figyelmet, próbáljunk tudatosan küzdeni a probléma ellen, hogy ne hatalmasodhasson el felettünk. Pl. segíthet a fix szabadidős programok beütemezése a munkanap végére. Baráti találkozók, rendszeres mozgás, más munkán kívüli teendők beiktatása. Ha előre fixáljuk (mással is) az időpontokat, akkor nagyobb eséllyel vagyunk kénytelenek otthagyni a képernyőt! Természetesen komoly függőség fennállása esetén szakember segítségét is fontos kérni.
Szerintünk a fizikai és a mentális egészségre is egyaránt oda kell figyelni, ezért alkalmazásunkban a testet erősítő edzések mellett mentálhigiénés tartalmakkal (pl. stresszkezelés, work-life balance fenntartása) is segítjük felhasználóinkat! Ha jótékony rutinok kialakításával (mindennapos mozgás, mentális kikapcsolódás) tudatosan figyelünk az egyensúly megtartására, könnyebben megelőzhetjük a munkamánia kialakulását, mely a felelős munkaadó és a munkavállaló közös érdeke!